Chapter 2.

Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled. ~Claire Elisabeth Taylor

*Claire Elisabeth Taylor*

Benyitottam a terembe. A fiúk már majdnem szétszedték a tárgyalót. Tágra nyílt szemekkel bámultam. Becsuktam az ajtót. Még nem vettek észre. Csak hülyéskedtek össze-vissza. Még mindig néztem őket. Nem szóltam semmit, csak figyeltem. Az ajtónak támaszkodtam.

Egyszer csak a göndörke rám nézett. Belenéztem a nagy zöld szemeibe. Tágra nyílt szemekkel bámult. Nem látott még csajt életében? Ha tovább néz, esküszöm kibököm a szemeit és vakon fog koncertezni. Lassan a többiek is megálltak és most már nem egy fiú, hanem öt nézett farkasszemet velem. 

-Most egész nap ezt csináljuk?-kérdeztem.

-Ha nem vetted volna észre szép hölgy már délután van.-mondta a csíkos pólós.

-Te engem csak ne szép hölgyezz lécci.-mondtam kissé unottan. 

-Hogy hívnak?-kérdezte a göndör.

-Miért vagy kíváncsi rá?-kérdeztem.

-Mert mi ismerünk téged.

-Én se titeket. Szóval kezdjétek előbb ti.

-Miért is?

-Mondták már, hogy kíváncsi vagy?

-Mondtam már, hogy eltöltenék veled egy estét?-nézett rám kacér mosollyal.

-Ha most nem szálsz le rólam esküszöm, hogy a dutyiban fogod tölteni azt az időt amíg itt vagytok! 

-Miért mi vagy te?-kérdezte.

-A legrosszabb rémálmod! Amúgy én foglak titeket szórakoztatni, amíg itt vagytok.

-Az tök jó!-mondta lelkendezve a szőke.

-Amúgy drága....

-Ne szólítsd drágának! Claire-nek hívnak.

-Rendben.-bólogatott.- Én Niall vagyok, ők pedig Zayn, Liam, Louis és Harry.

-Örülök. Mit akartál kérdezni?

-Elárulnád, hogy hol is vagyunk?

-Ez az egész épület a New York-i Bűnügyi Labor épülete. Az épületben dolgozó embereknek kell a nyugalom ahhoz, hogy nyugodtan tudják végezni a munkájukat. Tehát a szabályok! Amíg az épületben vagytok, nincs hangoskodás, nincs verseny a folyosókon, nem szórakoztok a lifttel, nem zavarjátok a dolgozókat és a legfontosabb, hogy nincs kiabálás!
-Az nem olyan, mint a hangoskodás?-kérdezte Louis.
-Nem tök mindegy?-kérdeztem.-A lényeg, hogy ne csináljatok semmi hangos vagy idegesítő dolgot, különben kidobnak titeket az ablakon! És meg kell jegyeznem, hogy nem karcolásmentes a földet érés.-vontam meg a vállam.
-Minden világos.-bólogatott Niall.
-Csak még egy kérdés drága!-mondta Harry.
-Mondtam már, hogy ne szólítsatok drágának! Nekem is van nevem!
-Claire.......Lenne egy kérdésem.-javította ki magát Harry.
-Parancsolj.
Közelebb jött hozzám, majd letérdelt elém. Megfogta a kezem, majd a másik kezével elővett egy gyűrűt a zsebéből. Sóhajtottam egyet.
-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám.
-Pukkadj meg!-mondtam, majd elengedtem a kezét és kimentem.
Egyenesen apa irodájába mentem, de nem volt ott. Utána a laborba mentem, ahol dolgozni kezdett. Nagy szerencsémre ott volt.
-Apa! Beszélnem kell veled!
-Hallgatlak.-mondta csak simán és abbahagyta amit csinált.
-Ezekkel én 2 percet nem bírok ki, nem hogy 2 hónapot! Ezek perverz disznók!
-Miért is?
-A göndör megkérte a kezem!
-De ugye nem mondtál neki igent?-kérdezte ijedten.
-Azt mondtam neki, hogy pukkadjon meg.
-Hát itt vagy szívem!-hallottam egy hangot.
Megfordultam és a göndör "hercegem" volt.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
Mellém lépett és átkarolta a vállamat.
-Ide figyelj kisgyerek hozzá egy ujjal nem érhetsz!-mondta apa, mire mosolyogtam.
Ránéztem Harry-re, aki egy kissé meglepett képet vágott.

Apa csak mosolygott.
-Szerintem én akkor vissza is megyek.-mondtam.
-Claire, vidd el őket városnézésre.-szólt utánam apa.
-De mivel?-néztem rá értetlenül.
-Danny.-mondta, mire bólintottam.
Harry-vel visszamentünk a fiúkhoz.
-Pakoljatok pupákok!-mondta Harry, mikor odaértünk.
-Miért is?-kérdezte Niall.
-Talán titkos esküvőre készültök?-kérdezte Louis.
-Tökfej!-mondtam.
-Na eláruljátok, hogy hová megyünk vagy még activityzni akartok?-kérdezte Liam.
-Egy öreg pasi mondta, hogy menjünk várost nézni.-mondta Harry.
-Az-az öreg pasi, aki ott várt minket a reptéren?-kérdezte Zayn.
-Igen.-bólintott Harry.
-Akkor most megyünk vagy nem? Tudjátok nekem sem olyan drága az időm.-szóltam rájuk.
-Vigyázz New York! itt jön 5 szuper szexi srác!-mondta Zayn.