Chapter 1.

Az élet különös, hogy ne mondjam, furcsa. Az ember sohasem tudhatja, mi vár rá a következő pillanatban. Nagyszerű kilátásokkal indul a nap, és még mielőtt leszállna az éj, minden olyan zavaros lesz, mint az értelmetlen irkafirka a falon. ~Claire Elisabeth Taylor

*Claire Elisabeth Taylor*

Másnap reggel az ébresztőórámra ébredtem fel. Ma van az első sulis nap., ami azt jelenti, hogy Ricky kikészül. Jaj, mióta várom már ezt a pillanatot! Fellélegeztem. Úgy érzem, hogy a mostohatesóm ma végérvényesen is kikészül,d e lehet, hogy előtte én fogok, ha a kocsiban végig kell hallgatnom Christine monológját. Gyorsan felöltöztem, majd a táskámmal együtt kimentem a nappaliba. Drága Christine éppen "tanácsokkal" látta el Ricky-t.

-Minden rendben lesz, rendben?-mondta neki.

-Anya! Nem vagyok már gyerek!-mondta Ricky.

Apa szokásához hűen ismét nem volt itthon. Sosincs itthon! Rám sincs ideje, azonban erre a szőke macára mindig jut ideje. Komolyan, mindjárt megölöm magam! 

-Claire, kérsz valami kaját?-nézett rám Christine.

Ránéztem. Fogalmam sem volt arról, hogy Christine mióta lett ilyen. Lassan, bizonytalanul ráztam a fejem.

-Nem köszi!-nyögtem ki nagy nehezen.

-Oké. Elviszem Ricky-t a suliba. Jössz te is?-kérdezte mosolyogva.

-Persze.-mondtam kissé bizonytalanul.

Christine elvitt minket a suliba. Útközben még mindig Ricky-t oktatta. Komolyan azt hittem, hogy kiugrok a kocsiból, ha nem hagyja abba.
-Christine, lécci fejezd be! Majd én elmondom Ricky-nek, hogy mit hol talál!-mondtam, mert már nem bírtam tovább hallgatni a magyarázását.
-Köszönöm.-mondta Christine.
Egész végig kifelé nézegettem, amíg meg nem érkeztünk. Christine kitett minket a suli előtt.
-Tényleg segítesz?-nézett rám Ricky.
-Csak azért mondtam, hogy anyád befejezze az oktatást.-mondtam.
-Várj, akkor most nem segítesz?
-De segítek.
-Köszi.
-Az igazgató rendes, habár kicsit rendmániás. Mrs. Scott, a töritanárnő lassan beszél így egy lecke gyakran két óra alatt megy végbe. Mr. Diklon, a matek és kémiatanár elég szigorú, ha a számokról van szó. Mrs. Herbert, az irodalomtanárnő szereti a kiselőadásokat, vagyis ha egy félévbe legalább kétszer nem tartasz kiselőadást kicseszik veled és egy jeggyel rosszabbat ad, mit amit kellene. Mr. Huston, a tesitanár szereti a sportos lányokat és fiúkat, tehát ha kiszemel, akkor vagy a focicsapatban vagy a futócsapatba tesz bele.
-És mi van veled?
-Én a tanulás terén vagyok jó. A sport nem az én világom.
-Értem.-bólogatott. És Mrs. Winslow? Ő lesz az ofőm.-olvasta a papíron.
-Mrs. Winslow fizikát, biológiát és nagyon gyakran matekot is tart, valamint ő a könyvtáros. Az óráján megköveteli a figyelmet, valamint díjazza ha jó a memóriád. Van 6 macskája, tehát ügyelj, hogy szóba ne hozd a macskákat, mert akkor egész órán arról beszél.  Egyszer az egyik srác szóba hozta a macskákat a doga előtt és a végén nem tudtuk megírni, mert a nő a macskáiról papolt.
-Köszi.-hálálkodott.-Merre van a 113-as terem?
-Az elsőn. A lépcsőn felmész és a folyosó végén balra.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte.
-Mit?
-Miért segítesz nekem?
-Mert apám szerint jó kapcsolatot kell kialakítanom veletek, az ajkaratom ellenére is.-mondtam mosolyogva.
-Értem.
Ricky elment. A szekrényemhez mentem, majd kinyitottam. Anya képe még mindig az ajtón volt. Hiányzik!

~O~

Már vége volta sulinak és Ricky-vel épp apa irodája felé tartottunk, ugyanis üzent ebéd közben, hogy majd menjünk be. Felmentünk az emeletre, majd apa irodája felé mentünk. A folyosón összefutottunk Christine-nel.
-Sziasztok!-mondta, mikor odaértünk.
-Szia!-mondta Ricky.
Én csak intettem. Ricky elkezdett beszélgetni az első gimis napjáról. Ahogy fél füllel hallgattam Mrs. Winslow tényleg nagyon macskás. Nekem azért már volt időm megszokni, hiszen most vagyok 3.-as a gimiben. Sajnos 5 évig leszek még a gimiben, mivel nyelvi előkészítős osztályba járok. Franciát, németet és olaszt is tanulok. Ricky csak 4 évig jár majd ide.
-Claire, nem tudod apád miért üzent?-nézett rám Christine.
-Nem.-ráztam a fejem.
Nagyon csodálkozom magamon, mert egyetlen sértő megjegyzést sem vetettem Christine-re. Ez nem rám vall! Még mindig nézegettem mindenfelé, hátha észreveszem apát, de semmi. Egyszer csak 5 srác szállt ki a liftből. Mindenfelé nézegettek.
-Ezek nem látták még New York-ot?-kérdezte Ricky, mire vállat vontam.
-Egyáltalán kik ezek?kérdeztem.
-Olvastam az újságban, hogy valamilyen angol fiúbanda idejön New York-ba és ma jönnek meg.-magyarázta Christine.
-Miért nem csajok?-kérdezte Ricky.
Angol fiúbanda? Mit keresne egy angol fiúbanda a Bűnügyi Laborban? Kiraboltak egy bankot vagy mi van? Bementek a tárgyalóba. Apa is nem sokára megjelent.
-Sziasztok!-mondta, majd sorra megölelt mindenkit.
-Kik ezek?-kérdezte Ricky.
-Mi kaptuk a feladatot, hogy védelmezzük ezt az 5 srácot. Itt koncerteznek 2 hónap múlva.-magyarázta apa.
-És mi miért kellünk ide?-néztem apára.
-Nos reméltem, hogy suli után lefoglaljátok őket.
-Bébiszitternek nézel minket?-kérdezte Christine.
-Nem téged, a gyerekeket.
-Nekem bele kell rázódnom a tanulásba. Claire talán ráér.-mondta Ricky.
-Beszélhetnék veled?-kérdezte apa.
Bólintottam. Bementünk az irodájába, majd elkezdte:
-Tudom, hogy megkértelek, hogy légy jóban Christineékkel.
-Igen meg. De mégis mit kezdjek én 5 aranyon járó csingilignis sztárral? Meséljek nekik esti mesét?
-Lucy-re is szoktál vigyázni.
-Apa Lucy 6 éves. Ezek meg ki tudja hány évesek.
-Csak elleszel velük.
-És ha sztiptízelnem kell? A végén majd azt kéred, hogy álljak ki az utcasarokra?
-Egyre lehetetlenebb vagy!
-Akkor áruld el legalább, hogy mennyi ideig kell szenvednem velük.
-Este 9-ig lesznek itt. Ha elalszol, majd maximum leigazolom a napodat.
-Rendben!-adtam be a derekamat.
-Köszönöm.-hálálkodott.
-Volt más választásom?
-Szeretlek!-mondta, majd megölelt.
-Én is szeretlek!
Kimentem apa irodájából, majd elindultam a tárgyaló felé. Óvatosan tettem a kezem a kilincsre, majd vettem egy nagy levegőt és benyitottam......