Másnap igyekeztem a suliba, és az órák alatt is azt kívántam, hogy bár gyorsabban telnének a percek. Olyan volt, mintha az idő szivatna és nem telnének a percek. El akartam menni a srácok próbájára, de az idő csak nem múlt. Utolsó óra utána gondoltam előbb hazamegyek, hogy átöltözzek. A lakás előtt egy doboz volt, amire a nevem volt írva. Nem tudtam, hogy honnan, szóval nagy nehezen bevittem a lakásba. Christine csak nézett rám, amikor benyitottam.
-Ez honnan van?-kérdezte mosolyogva.
-Az ajtó előtt találtam.
"Egy baráttól, aki ma este ebben a ruhában szeretne látni a mai próba utáni partyn. :) "
-Ez olyan aranyos.-mondta Christine, miután elolvasta a kártyát.
-Nagyon.
-Melyik lovagtól kaptad az öt közül?
-Egyiktől sem.
-Ez a valaki pedig nem tűnik nekem barátnak.
-Ez csak egy ruha!
-Elviszlek a próbára, de előtte ugorj bele ebbe.-mutatott a ruhára.
Forgattam a szemeim, majd bementem a szobámba. Felvettem a ruhát, felraktam egy alap sminket, majd kivasaltam a hajam. Fogtam a kistáskámat és a ruhához felvettem az egyik fekete magassarkúmat.
-Kész vagy?-kiáltott Christine.
-Igen, de borzalmasan nézek ki.
-Na gyere ki!
Óvatosan kimentem a szobámból, majd a nappali felé indultam.
-Ez neked borzalmas? Fantasztikusan nézel ki.-mondta Christine, amikor meglátott.
Amúgy ezt a látványt keltettem:
-Érezd jól magad.-mondta, mikor megállt a kocsi.
-Köszi.
-Majd hívj, ha kell fuvar, mert apád helyszínel egész este.
-Oksi. Szia!-mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
A fiúk végeztek a próbával, szóval Christine egészen a buli helyszínéig vitt. Leállította a kocsit, de még nem engedte hogy kiszálljak.
-Ezt Adam küldi. A laborból számítógépen keresztül figyeli a partyt és kell neki egy "közvetítő". Ha valami baj lenne. Annyit mondott, hogy csak dugd a füledbe.
Egy fülbe dugható adóvevőszerűséget kaptam, amin keresztül Adam hall engem és én is hallom őt. Christine adott belépőkártyát is, amit fel is mutattam, így beengedtek. Harry egyből letámadott.
-Szia husi!-vigyorgott
-Te nekem ne husizzá' mert lecsapom a fejed! Amúgy szia!-mosolyogtam.
-Jól nézel ki!
-Köszi!
-Eddig észre sem vettem, hogy van melled.-vigyorgott.
-Még elmehetek.-mutattam az ajtó felé.
-Ne! Csak vicceltem! Örülök, hogy itt vagy. Gyere, keressük meg a többieket. Még tuti az öltözőben vannak.-nyaggatott.
-Előbb kimehetnék a mosdóba?
-Megjött ugye?-röhögött.
-Idióta! Merre van a mosdó?
Harry megmutatta, majd amikor bementem jött utánam.
-Mit csinálsz? Ez a női mosdó!
-Tudom.-vont vállat.
-Kifelé!-tuszkoltam ki.
-Jajj, asszony, meggyűlik még veled a bajom!-hallottam már kintről a hangját.
Gyorsan kivettem a fülest és beledugtam az egyik fülembe.
-Adam? ott vagy?-szóltam.
-Csövi husi!-hallatszott Adam hangja.
-Ne kezd már te is. Már Harry is husinak hívott.
-Bocs. Hol vagy most?
-A női mosdóban.
-Oké. Majd elindítalak egy kis felfedezőkörútra, de még ráér.
-Felfedezőkörút? Adam feltűnt, hogy nem vagyok James Bond?
-Nem. A neved Taylor, Claire Taylor.-röhögött.
-Te meg idióta vagy. Majd jelentkezem.
-Csövi husi!-cukkolt.
Kimentem a mosdóból.
-Mehetünk asszony?-kérdezte Harry.
-Te búcsút akarsz mondani az életednek ugye?
-Jó vagyok benne.-kacsintott.
-Elhiszem.
Megkerestük a többieket az öltözőben.
-Nem is tudtam, hogy van melled!-nézett rám Niall.
-Te is kezded? Pedig azt hittem, hogy te legalább normális vagy. Ennyi! Hivatalosan is dödik vagytok! Vége!
-Dödik?-nézett rám Louis.
-Dödölle. Csak rájöttem, hogy az idióta már nem jó jelző rátok.
-Dödi. Ez tetszik.-mosolygott.
-Selfie-zzünk!-kapta elő Zayn a telefonját., majd nagyjából a levegőbe emelte.
Nyomattunk egy rakat selfie-t, majd elhúztak, mert valami dolguk volt. Pontosabban a menedzser rabolta el őket.
-Készen állsz Bond?-hallottam meg Adam hangját a fejemben.
-Nem vagyok Bond.
-Mindegy. Menj fel a negyedik emeletre. A lépcsőt használd.
-Hol a lépcső?
Adam elirányított a lépcsőig, ami olyan volt mint a kastélyokban. Vörös szőnyeg borította az egészet, ami a falakon pedig kis lámpák voltak, de a világítást biztosította egy fentről lelógó fantasztikus kristálylámpa.
-Fent vagyok.
-Oké. Most menj balra és a folyosó végén fordulj jobbra, majd balra, majd utána ismét jobbra.
-Merre irányítasz te engem?-kérdeztem, miközben a folyosón sétáltam, ügyelve, hogy ne lásson meg senki.
Miután már minden lehetséges irányba elfordultam elértem egy nagy barna ajtóhoz.
-Egy bazi barna ajtót látok.
-Az lesz az. Menj be rajta.
Arra készültem, hogy benyissak, de észre vettem, hogy egy kódos beíró van az ajtó melletti falra szerelve.
-Adam, az ajtó kóddal nyílik.
-Oké. 96652148
Beírtam a számokat, majd hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Benyitottam és most is egy folyosón találtam magam. Nem voltak ajtók, csak fehér dal és a mennyezeten lámpák, amik gyér világítást kölcsönöztek az egésznek.
-Azt hiszem meg fogok halni!
-Nem fogsz.-bíztatott Adam.-Menj végig a folyosón.
-Van ennek egyáltalán vége?
-Kell lennie.
-Pontosan is minek kell ez?
-Le akarunk buktatni valakit.
-És erre miért én vagyok a legalkalmasabb személy?
-Te voltál az elérhető.
-És ha a hülye rám lő?
-Megtanított apád lőni, nem?
-De.
-Nézz a táskádba.
Megálltam egy pillanatra és belepillantottam a táskámba. Egy pisztoly volt benne.
-Kösz! Jókor szólsz. És ha lelövöm magam?
-Az nem fog megtörténni.
A folyosónak úgy éreztem sosem lesz vége. A fehér falba ütköztem.
-Adam, ez zsákutca.
-Hogy érted?
-Úgy, hogy csókolóztam a fallal.
-Claire, tapogasd ki, hogy hol üreges.-hallottam meg apu hangját.
Óvatosan elkezdtem kopogtatni a falat. Valahol a közepe felé, velem szemmagasságban mintha üreges lett volna.
-Asszem meg van.
-Van melletted valami, amivel be tudnád ütni?
-Üssem be a falat?
-Ja.-válaszolta apu tök lazán.
-Jesszusom.
A közelembe csak egy antik vázaszerűséget láttam. A táskámat letettem a váza helyére, majd a vázát szépen, úgy ahogy volt nekidobtam a falnak. Úgy átment rajta, mintha csak üveg lett volna. Felkaptam a táskámat és befutottam a lyukon.
-Ezért valaki ki fog nyírni.
-Max csak engem.-mondta apu.
A lyuk egy újabb folyosóra nyílt, ami már sötét volt. A kezemmel tapogatóztam, míg végre megláttam a fehér fényt. Levettem a magassarkút és letettem a földre. Elővettem a pisztolyt és felhúztam a ravaszt, hogy bárkit fejbe tudjak puffantani, ha esetleg szükséges. A táskámat a cipőm mellé tettem. A fény felé közeledve egyre jobban féltem. Amikor már közel volt a fény kiléptem a sötétségből. Egyvalaki volt ott rajtam kívül, akit majdnem lepuffantottam.
-Claire?-nézett rám értetlenül.
-Peter? Mit keresel te itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése